A gyerekek már leléptek, az amerikai counselorok szintén, ilyenkor már mindenki úgy érzi, hogy bármit meg lehet tenni, ennek szellemében olyan atombrutálra sikerült az utolsó party, hogy ma mindenki a halálán volt. Először kissé ki voltunk akadva az eseményeken, mert valaki kitalálta, hogy legyen "kabinról kabinra" party és még menetrendet is kreáltak. Végül aztán hihetetlenül jóra sikerült, kb 50 ember tömörült be a kabinokba, nem vagyok benne 100%ig biztos, hogy a résztvevő kabinok túlélték az estét. Kb az ötödik helyszínig jutottam el, mert aztán a kisszerelmemnek kiverték a szemét egy törölközővel, így hazamentem vele. (Ja, egyébként említettem már, hogy van kisszerelmem?)A buli végül az upper lake-nél ért véget, amibe állítólag meztelenül ugráltak bele az emberek, ezt a rajtuk megjelenő sérülések is bizonyítják, kb úgy néztek ki ma, mint valami háborús menekültek. Az este mérlege: egy törött autó, ami a táboré, egy törött szélvédő és sok sok sérülés.
Vicces egyébként ilyenkor a tábor, mert már mindenki szarik bele a dolgokba és a párok többé nem titkolják hogy együtt vannak, szó szerint tömegestől lehet őket látni mindenfelé sétálgatni vagy ölelkezve búcsúzni.
Megöl amúgy ez a búcsúzás dolog, az utolsók között vagyunk akik elhagyják a tábort, így mindenkit látunk elmenni, és nem is akarunk belegondolni, hogy az emberek nagy részét soha többé nem fogjuk látni. A kisszerelmemtől is pár órája búcsúztam el... Szóval most sok sírás következik, de holnap este már San Diegoban leszünk.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése