Tegnap hazamentek a gyerekek és a counselorok, kb minden egyes másodpercben el tudnánk sírni magunkat, sok másodpercben meg is tesszük. Szomorú volt úgy elbúcsúzni az emberektől, hogy nem tudjuk találkozunk-e még valaha, pedig 2 hónapon keresztül olyanok voltak számunkra, mint a családunk. Este az itt maradt staffokkal buliztunk, ami olyan volt, mint egy tipikus amerikai házibuli, amilyet a filmekben látunk- ordít ki a zene az ajtókon, ablakokon, az emberek állnak a teraszon és isznak a piros műanyagpohárból, amből természetesen nem hiányozhat a jég. Hihetelenül jól éreztük magunkat, és megismertünk további embereket is, ha eddig még nem ismertünk volna eleget.
Nem lehet igazából leírni, hogy mit is érzünk most, holnap, mikor elmegyünk innen valószínűleg olyan érzésünk lesz, mintha kitépnének valamit a mellkasunkból, szóval inkább nem lennék a saját helyünkben, de muszáj.
Tehát holnap este repülünk Orlandóba, onnan Daytona beachre, ahol tartunk a tábori emberekkel egy after partyt, majd hétfőtől Miami, és itt meg kell jegyeznem, hogy annyira imádom a tábort, hogy mindezt inkább kihagynám, ha itt maradhatnék. Lehet hülyének nézni nyugodtan...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése