people by P

Az angol gyakorlas szempontjabol nem lenne rossz dolog, ha harmunkon kivul nem lenne mindenki orosz a konyhan, es nem egyfolytaban oroszul beszelnenek, aminek kovetkezteben mi meg magyarul beszelgetunk. Amugy alapvetoen birjuk egymast, csak ugye vannak *aprobb* nyelvi nehezsegeink, ezert gyakran elofordul az, hogy egyutt eszunk, vagy napozunk es egy budos szot sem szolunk egymashoz. De egyutt vagyunk es ettol hihetetlen mertekben erezzuk magunkat szocialisnak. Ki is tudjuk beszelni az embereket a fuluk hallatara (amire remelem nem fogunk raszokni, aztan otthon is ezt nyomatni), hiszen ugysem ertik. Kitalaltunk mindenkinek beceneveket, hogy meg gordulekenyebben mukodjon a dolog, van pl a picsaszaju picsa, akirol azt hittuk utal mindenkit, de kiderult, hogy csak nem tud angolul, van a 2 streber, a kicsi es a nagy, a kicsi streber a nap 24 orajaban pattog nekunk es eskuszom leorditanam, ahogy csak birom, ha az agyamat elonto szarletol kitudnek gondolni egy ertelmes angol mondatot, es vegul van Yermek, a mi kis gyermekunk, aki egy kinai kinezetu srac Kazahsztanbol es olyan mosollyal az arcan, akkora lelkesedessel vegzi a munkat, hogy abszolut kibillenthetetlen a harmonikus egyensulyabol, es meg szerencse, hogy van, mert az oriasira telepakolt szemeteszsakokat is kiviszi, amik ki van szakadva es folyik beloluk a tej bele a nyakaba.
Az amcsik meg tunderiek. Mindenki kivancsi a masikra, az ut masik oldalarol odakialtanak, hogy *hi, how are you doing, whats your name* es a legdurvabb, hogy komolyan erdekli oket. Csak aztan nehogy az legyen, hogy a pesszimista fajtank egyszercsak sikitva elszalad az optimizmus elol.